Pénteken arra jöttem haza, hogy az asztalon egy kis gyertya ég, alatta meg egy levél, rajta a nevemmel. P írta. Az üzenet egyszerű volt, pakoljak össze, mert másnap miután végeztem a munkával elutazunk, hogy a hétvégét (legalábbis a szombatot meg a vasárnapot) valahol egészen máshol töltsük.
Rögtön tudtam, hova megyünk. Texel. Neki a kedvenc helye, nekem egy hely, ahova azóta szeretnék elmenni, hogy először megemlítette.
Texel a legdélebbi sziget, fent északon. Az oda út valamivel több mint 2 óra volt, de igazán nem bántam. Gyönyörű tenger, homokdűnék, bárányok, lovak, természet mindenütt. Sokat sétáltunk, és a tengerparton egy kis vendéglőben vacsoráztunk. Persze fújt a szél, és nem volt strand idő. A lényeg azonban nem is ez volt. Fantasztikus délután volt, rengeteg fotó készült (fb-n fent vannak), és jól éreztük magunkat.
Tegnap egy nagyon érdekes helyen kezdtük a reggelt. A lényeg, hogy a szigetnek egy kis részét rendszeresen elönti a tenger, de aztán, ahogy jobb lesz az idő, szépen visszahúzódik. Mint kis patak csordogált befelé, és nagyon szép volt.
Délután fókákat néztünk, és ismét meg kellett állapítanom, hogy a fókák rendkívül aranyos állatok, még akkor is ha harapnak.
Órákig tudnék áradozni erről, de akkor is csak azt tudnám elmondani, hogy jó volt. Ennél többet pedig igazán nem kell tudnia senkinek sem.
Most tervezzük, hogy nyáron egy hosszabb látogatást teszünk oda. Csak azt kell elintéznem, hogy én is szabad legyek akkor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése