Nyugalom és béke, aztán reccs!

Az elmúlt napok tökéletes nyugalomban teltek. Na jó, nem pont így, de viszonylagos nyugalomban. Szombaton egy fiatal fiúval együtt vittem ki a postát, és elég sok volt. Későn végeztünk és P eléggé rossz hangulatba került emiatt, nem értette, hogyha 10:30-kor kezdek, miért csak délután fél 3-kor érek haza. Azért sikerült megnyugtatni, és végül kellemesen telt a nap hátralevő része.

Először vezetni mentünk. Ez azt jelenti, hogy elmentünk egy közeli kevésbé forgalmas (értsd: forgalom 0) helyre, hogy én gyakorlojam a vezetést. Mondanom sem kell, hogy teljes pánikban voltam. Rettentően félek az autóktól - no nem attól, amiben én ülök, hanem a többitől. Az azért elég megnyugtató volt, hogy egy autóval sem találkoztunk. Gyakroltunk, de csak nagyon egyszerű dolgokat - például elindulni, úgy hogy csak a kuplungot engedem fel, és nem adok mellé gázt. Aztán főként egyesben meg kettesben köröztünk 30-cal, de alapvetően nagyon elégedett voltam magammal. Tőlem ez nagy teljesítmény, még akkor is, ha mindenki másnak tök alapnak számít az ilyesmi

Vezetés után a Bergse Bos-ba mentünk sétálni egy órácskát. Kicsit elment az idő előtte a gyakorlással, így eléggé hűvös lett, és a végére igencsak fázós lett a hangulat, de megérte. Vacsorát egy snackbar-ból szereztünk P ugyanis sültkrumplira vágyott.

A vasárnap a szombathoz hasonlóan telt. Először vezetés - már 3-masig jutottunk, és egy kicsit mentem 50-nel is, de az az ért ijesztő volt, egyelőre a biztonságos az a 2-esben 30-cal. De nem baj, lesz ez még így se! Remélem. Vezetés után megint Bergse Bos. Melegebb volt, korábban is értünk oda - ebédleni is egy ottani étteremben ettünk - és sok-sok séta! Fantasztikus volt, és még skót szarvasmarhákat is láttunk - legalábbis azt hiszem magyarul ez a nevük. Hollandul: Schotse runderen. Nagyon szép állatok, és szabadon "rohangálnak" szóval nem árt az óvatosság, de igazán megérte. Ha valaki Rotterdam környékén jár, és szeretne kicsit természetben lenni, kikapcsolódni, ez mindenképpen egy jó hely, csak ajánlani tudom.

A hétfő az szokás szerint korán indult Bergenben. Imádok odajárni, szeretem az órákat, amiket E-nek tartok, már csak azért is, mert egy tüneményes kislány. Hétfőn kokárdát készítettünk színespapírból, aztán le is rajzoltuk, meg persze tanultunk vitézes verseket. Délután A-ra és S-re kellett vigyáznom, estére kellemesen fáradt voltam.

Kedden vittem ki először egyedül postát. Nem volt vele semmi gond, leszámítva, hogy elfelejtettem két táskát magammal vinni... erre persze csak akkor jöttem rá, amikor 3 utca után elfogytak a levelek. De még akkor sem voltam teljesen biztos a dologban. Még jó, hogy visszamentem ellenőrizni! Végül 3 órát vett igénybe a dolog, de szerencsére így is volt időm hazajönni, és megebédelni, mielőtt elmentem A-ért és S-ért. Rájuk amúgy elég sokat kellett várnom az iskolánál, mert S-nek termet kellett takarítania, és szerintem nála lassabb kisfiú a világon nem létezik, de azért édes. Megvártuk, aztán ő kiment játszani a barátjával, én főzni kezdtem, A meg ott maradt velem beszélgetni. Ez valami új szokása, szerintem kamaszodik, de nem baj, legalább én sem unatkozom.

Közben P-vel továbbra is minden szép és jó volt. Esténként együtt ettünk, TV-ztünk és még masszázs is jutott - igaz neki több, mint nekem, de hát én még fiatal vagyok. Ő már nem, volt fogorvosnál, és kiderült, hogy bizony már "idős" ezért érzékenyebbek a fogai. A fogász Sensodyne-t javasolt, természetesen abból is a legdrágábbikat, elvileg ha ezt használja nem fognak fájni a fogai. Remélem úgy lesz, mert ha nem meg fog ütni a guta, hogy ennyi pénzt kiadok fogkrémre, és semmi.

Tegnap kevés posta volt. Csak egy zsák. Nagyon nyugodtan mentem körbe, és 1 óra 25 perc alatt végeztem. Elégedett voltam magammal, és úgy éreztem bevásrlás után megérdemlek egy kis pihenést. Olvastam, gumicukrot ettem - amit amúgy böjti fogadlamam szerint nem szabadna - majd nekiálltam írni frpg-n a hiányzásaimat. A nap végére 8 hszt írtam. Ismét elégedett voltam, és örültem. Aztán jött a reccs. P vacsora után elkezdte a szokásos válság sztorit, meg a heti 40 óra munkát. Most heti 22órában tevékenykedem. Értem hogy mire gondol, de vajon ő érti-e,hogy én most tanítok, kevés óraszámban, de ezt legalább szeretem, és emellé illesztgetem be a többi dolgot. A tanítást nem fogom feladni (legalábbis az EU-s sulit biztosan nem, hamár a magyar ovit otthagytam!!!)- ebből kifolyólag nem is jöhet szóba semmi sem 40 órába. Én balga már azt hittem, a postával kielégítem az igényeit. Az enyéimet kielégíti a munka. Még nem tudom mennyi lesz a fizetésem, de az eddigi fizetésem is elég volt - sőt még maradt is belőle mindig - épp ezért nem érzem még mindig, hogy többet kéne keresnem. Tudok félretenni, ha nem is sokat, véleményem szerint eleget. Addig legalábbis eleget, amíg el nem jön az idő, hogy tényleg csak azzal foglalkozzam, ami érdekel.

Ma 3 zsák postám volt. 2 óra alatt végeztem, nagyon elégedett vagyok. Odakint gyönyörűen süt a nap, úgyhogy egész biztos a parkban töltöm a nap hátralévő részét. Nem nem érdekel, hogy munkát kéne keresnem. Majd keresek akkor, ha egy hónap múlva elküldenek a postától, vagy majd akkor, amikor esik az eső. Ma csak élvezni akarom a napfényt, még akkor is ha P-nek ez nem fog tetszeni!

Az első nap

Tegnap megvolt az első munkanapom. Természetesen egy kicsit még mindig idegeskedtem az előző nap miatt, de azért már sokkal nyugodtabb voltam, mint korábban. Egy idősebb és tapasztaltabb kollégával együtt mentem ki a terepre. A férfit amúgy pont úgy hívják, mint P apját, így egyszerű volt megjegyezni a nevét. Még szerencse, elégggé hadilábon állok a holland nevekkel.

No, de eltértem a tárgytól... H-val közösen mentünk és nagyon kedvesen elmondott mindent, amit tudni kellett. egész sokat beszéltünk. Ez azért is jó, mert így egész biztos, hogy fejlődik a nyelvtudásom.

A körzetem pont a lakásunktól két utcányira kezdődik, és pont a jobbik környék. Igazán nem lehet okom panaszra. Ketten viszonylag gyorsan végeztünk, bár be kell vallanom nem végeztem igazán jó munkát. Egy helyen például annyira belelendültem a dologba, hogy nem figyeltem a házszámokat, csak dobáltam be a leveleket, így egy pár levelet 7 helyett az 5-be dobtam be. Persze megint mákom volt, az 5-ben pont otthon voltak, és amikor elkezdtem integentni a hölgynek, hogy ugyan jöjjön már ki, akkor készségesen segített, és még azt is mondta a végén, hogy nincs semmi baj. Bár valószínűleg tartom, hogy utólag sokáig nevettek rajtam a barátnőjével, de ez már igazán mellékes.

H ezalatt egy másik utcában osztotta ki a leveleket, én pedig nem dicsekedtem el a kis incidenssel, így azt hiszik, tökéletesen jól csináltam mindent. Ma már sokkal jobban oda fogok figyelni. Nem lenne jó, ha ilyen hülyeség miatt veszíteném el, az első, igazi, holland munkámat.

Túl szép volt...

Az eslő öröm, ami azzal járt, hogy találtam munkát - nevezetesen postás leszek - tegnap, mint egy gonosz kis pillangó tova szállt. Az egész túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. A probléma azzal kezdődött, hogy kiderült 11-kor kell kezdeni. Upsz. A szombati napomnak máris lőttek, és a szerdai gyerekmegőrzés sem lesz éppen egyszerű. De akkor most mit csináljak?

Jártak a fogaskerekek a fejemben, de az egyetlen dolog, amire jutottam, hogy az ész bizony bajjal jár, ha meg nincs az még többel. Miért hittem én, hogy 8-tól van a munka? Miért gondoltam, hogy mindössze csak 10-11-ig? Én vagyok hülye, vagy mi történt?

P kiabált, toporzékolt, és nem értette. A baj az volt, hogy én sem. Megoldást sem láttam semmit. "Hívd fel őket, kérdezd meg, hogy mi történt?" Nem akartam. Nagyon nem. Az egész kezdett írtóra kínossá válni. Végül fél óra bőgés után - ezt én produkáltam, és magam sem tudnám megmagyarázni, hogy pontosan miért is tettem - felhívtam a férfit, M-et, hogy miért hittem én, hogy 8-tól van a munka. Mondta, hogy ő nem tudja, de ne telefonon beszéljük meg, menjek be ma reggel.

Mondanom sem kell, hogy nagyon nyugtalanul aludtam és az egész reggelt ebben a nyugtalan állapotomban töltöttem. (Az egész reggel, az 8-ig értendő, amikor is a találkozóm volt M-mel, és amúgy is csak 6-kor keltem fel. Aztán 7:15ig feküdtem az ágyba és próbáltam magam megnyugtatni, siekrtelenül.) A nyugtalanság nem volt alaptalan. A félreértések sorának a tegnap megtudott információkkal még nem lett vége. Kiderült, hogy nagy valószínűséggel nem lehet a munkát amúgy sem du. 3 óra előtt befejezni. Ez azt jelenti, hogy a gyerekmegőrzésnek mindennapra lőttek. Teljes pánik nálam, már ott voltunk, hogy akkor viszlát, és nincs szerződés. Csakhogy az erkölcsi bizonyítványt már megkértem, mert azt mondták, azt még a munka kezdés előtt meg kell kérni. Ez 30,05€. Ha nem dolgozom, természetesen nem térítik vissza. M és a kollégái, nagyon segítőkészek voltak. Keresték a megoldást, és végül úgy látszik, találtunk egyet. Kevesebb órában - kevesebb fizetésért - de végül mégiscsak úgy látszik tudnak alkalmazni. Úgy, hogy a gyerekeket is fel tudom szedni az iskolából. Úgy, hogy a szombatnak továbbra is lőttek.

A szívem szakad meg, ha a szombatra gondolok. Nem mintha olyan szuperjó órákat tartottam volna a magyar iskolában, de mégis csak valami olyat csináltam, amit szeretek. Az egyetlen dolog, ami vígasztal, hogy az európai iskolát nem kell feladnom. Hétfőn továbbra sincs posta.

Tudom, hogy én voltam felelőtlen. Nem jártam utána kellőképpen a dolgoknak. Mégcsak nem is nagyon foglalkoztam vele. Annyira biztos voltam abban, hogy ez így tökéletesen fog passzolni mindennel... (Persze nem volt teljeskörű a tájékoztatás, de néma gyereknek anyja sem érti a szavát - én sem kérdeztem eleget.)

Most már nem tudom visszacsinálni. Örülnöm kell a ténynek, hogy már van két bejelentett részmunkaidős munkám. Ez a második, a posta nem fizet olyan jól, de lényegtelen. Mint tudjuk nem ez számít. Nekem munka kell. Minél több bejelentett munkaidővel.

Egy hónap. Ennyi a próbaidő. Áprilisban még simán mondhatják, hogy nem kellek nekik. Ennyi macera után, amit okoztam nekik, nem is csodálnám, ha megtennék. De mostantól nagyon fogok igyekezni, hogy ez ne történhessen meg.

Azért valahol vicces a dolog. Mindig azt gondoltam, hogy azok, akik túl sokat gondolkodnak mindig újabb és újabb problémákat állítanak fel maguknak és ezzek a saját életüket, boldogságukat akadályozzák. Most pedig azzal kellett szembesülnöm, hogy az eddig tökéletesnek hitt módszerem - sódródni az árral - pont olyan problémákat szül, sőt talán még többet is.

Itt az ideje felnőni, és belátni, néha nem árt használni az eszemet is. Vagy ha mást nem legalább a helyét. Így elkerülhetem azt, hogy olyan álmokat dédelgessek, mint amilyen ez is volt. Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

Postás leszek, meg mi fene...

A nagy para után, hogy jajj most mi lesz, azt kell mondjam, igazán röhejesen egyszerű volt a dolog. No de ne szaladjunk ennyire előre. A hétvége viszonylag nyugodtan telt, hála a tudatnak, hogy állásinterjúra megyek. P-vel kisebb nehézségek árán összeírtuk, mi az amire esetlegesen szükségem lehet. Hétfőn V-nél nyomtattam ki az önéletrajzomat, amitől P megint kiakadt, de elmondtam neki, hogy alapból röhejnek tartom, hogy van nyomtatónk, de nem tudunk nyomtatni már fél éve, mert kifogyott. Szerencsére aztán nem lett olyan nagy gond, és a hétfő viszonylag nyugodtan telt el. Voltam gyerekcsőszködni, de abban abszolút nem volt semmi nehéz, csak vacsorát kellett csinálnom, egyébként meg a DS-en játszottunk A-val és S-sel. Ezt még én is igazán élveztem.

Éjjel nem nagyon aludtam, de ezt talán nem olyan meglepő. P kedves volt és felajnálotta, hogy elvisz, sőt meg is vár. Igazán örültem neki, pedig akkor még nem is tudtam, mekkora szükségem lesz erre.

Az "interjú" simán zajlott. Semmi extra nem történt, amiket P-vel összeírtunk a hétvégén azokra egyáltalán nem volt szükségem. Körülbelül 3 mondatot mondtam magamról, és már kérdezték is, hogy hány napot szeretnék dologzni egy héten. Én meg persze rávágtam, hogy 5-öt. Ez a végén 12 óra, amit nem tudok hogy jön össze, de majd kiderül.
Persze nem volt teljesen zökkenőmentes a dolog, mert mint kiderült nem lehet a napokat megválasztani, így veszélybe került, a csütörtöki tanításom. Az interjút végző bácsi nagyon kedves volt, még az iskola telefonszámát is megkereste nekem az interneten. Más tészta, hogy az iskolában nem tudtam elérni senkit sem. Végül azt mondtam a bácsinak, hogy elintéztem, és nem gond, tudok menni a suliba hétfőn- ami a postán szabadnap - és aláírtam a szerződést. Közben meg bőszen imádkoztam, hogy tényleg meg lehessen oldani a dolgot.
Ezzel persze jól elment az idő, és nekem 11-től megint A-ra és S-re kellett vigyáznom. Épp ezért volt nagyon jó, hogy P elvitt. Kocsival még haza tudtunk rohanni, és pontban 11-kor szálltam ki a kocsiból A-ék háza előtt.

Megint játszottunk, ezúttal valami kártyajátékkal, ami igazán érdekes volt. 4 egyforma kategóriájú lapot kell összegyűjteni, és az nyer, akinek a legtöbb kategória van meg a végén. Ami külön érdekessé tette számomra a játékot, hogy az egyik kategória a "kaki-poep" volt. Tényleg. Ezen belül pedig olyan lapokat kellett összegyűjteni, mint például a hasmenés-diarree és a szorulás-constipatie... De legalább tanultam pár új holland szót. Talán ha orvoshoz megyek jól fog jönni. Kellett egy keveset takarítanom, és főznöm is, de ez már igazán mellékes volt.

Még aznap este írtam az iskolának a csütörtököt illetően és szerencsére hamar kaptam választ. Minden oké. Hurrá. Megmegenkültem.

Szerdán holland órám volt, amin semmi említésre méltó nem történt. Leszámítva talán a nagydarab négert, akinek most már egész biztos, hogy tetszem, mert valahányszor elment mellettem megbökött. Gyerekes, de tényleg. Délután P elment a függönyért amit elvileg méretre igazítottak, azonban ferde lett, az egyik oldalon 1cm volt a függöny és az ablakpárkány között, a másikon meg hozzáért a párkányhoz. Visszavittük, és még aznapra ígérték, hogy kijavítják a hibát. Megnyugodtunk, elvégre már nagyon kell az a függöny. Amikor elkészült: A két szélén 1 cm az ablakpárkánytól, középen hozzáér.... De már késő volt, nem tudtuk visszavinni.

Csütörtökön a suliban mégegyszer beszéltem mindenkivel a változásról. Senki nem szólt semmit, mindenki okézta a dolgot így jövőhéten már hétfőn megyek. Délután megpróbáltam visszavinni a függönyt, de engem lerázott az ipse. Inkább vettem magamnak a tavaszra való tekintettel egy pár új felsőt, csattokat, karkötőket és nyakláncokat, aztán mikor P megjött együtt vittük vissza a függönyt. Neki visszavették, szombatra állítólag meg lesz - remélhetőleg immáron jól.

Ma pedig felfedeztem, hogy a helyi önkormányzatban is lehet ügyeket intézni. Ez azért fontos, mert eddig mindig a központba mentem, ahova csak eljutni fél óra... Arról nem is beszélve, hogy mindig rengetegen vannak, és órákat kell várni. Itt az egészet oda-visszaúttal együtt tudtam le félóra alatt. Halkan jegyzem meg, hogy az ügyintézés is sokkal barátságosabb volt. Soha többet Stadhuis! Mostantól csak deelgemeente! :)