Postás leszek, meg mi fene...

A nagy para után, hogy jajj most mi lesz, azt kell mondjam, igazán röhejesen egyszerű volt a dolog. No de ne szaladjunk ennyire előre. A hétvége viszonylag nyugodtan telt, hála a tudatnak, hogy állásinterjúra megyek. P-vel kisebb nehézségek árán összeírtuk, mi az amire esetlegesen szükségem lehet. Hétfőn V-nél nyomtattam ki az önéletrajzomat, amitől P megint kiakadt, de elmondtam neki, hogy alapból röhejnek tartom, hogy van nyomtatónk, de nem tudunk nyomtatni már fél éve, mert kifogyott. Szerencsére aztán nem lett olyan nagy gond, és a hétfő viszonylag nyugodtan telt el. Voltam gyerekcsőszködni, de abban abszolút nem volt semmi nehéz, csak vacsorát kellett csinálnom, egyébként meg a DS-en játszottunk A-val és S-sel. Ezt még én is igazán élveztem.

Éjjel nem nagyon aludtam, de ezt talán nem olyan meglepő. P kedves volt és felajnálotta, hogy elvisz, sőt meg is vár. Igazán örültem neki, pedig akkor még nem is tudtam, mekkora szükségem lesz erre.

Az "interjú" simán zajlott. Semmi extra nem történt, amiket P-vel összeírtunk a hétvégén azokra egyáltalán nem volt szükségem. Körülbelül 3 mondatot mondtam magamról, és már kérdezték is, hogy hány napot szeretnék dologzni egy héten. Én meg persze rávágtam, hogy 5-öt. Ez a végén 12 óra, amit nem tudok hogy jön össze, de majd kiderül.
Persze nem volt teljesen zökkenőmentes a dolog, mert mint kiderült nem lehet a napokat megválasztani, így veszélybe került, a csütörtöki tanításom. Az interjút végző bácsi nagyon kedves volt, még az iskola telefonszámát is megkereste nekem az interneten. Más tészta, hogy az iskolában nem tudtam elérni senkit sem. Végül azt mondtam a bácsinak, hogy elintéztem, és nem gond, tudok menni a suliba hétfőn- ami a postán szabadnap - és aláírtam a szerződést. Közben meg bőszen imádkoztam, hogy tényleg meg lehessen oldani a dolgot.
Ezzel persze jól elment az idő, és nekem 11-től megint A-ra és S-re kellett vigyáznom. Épp ezért volt nagyon jó, hogy P elvitt. Kocsival még haza tudtunk rohanni, és pontban 11-kor szálltam ki a kocsiból A-ék háza előtt.

Megint játszottunk, ezúttal valami kártyajátékkal, ami igazán érdekes volt. 4 egyforma kategóriájú lapot kell összegyűjteni, és az nyer, akinek a legtöbb kategória van meg a végén. Ami külön érdekessé tette számomra a játékot, hogy az egyik kategória a "kaki-poep" volt. Tényleg. Ezen belül pedig olyan lapokat kellett összegyűjteni, mint például a hasmenés-diarree és a szorulás-constipatie... De legalább tanultam pár új holland szót. Talán ha orvoshoz megyek jól fog jönni. Kellett egy keveset takarítanom, és főznöm is, de ez már igazán mellékes volt.

Még aznap este írtam az iskolának a csütörtököt illetően és szerencsére hamar kaptam választ. Minden oké. Hurrá. Megmegenkültem.

Szerdán holland órám volt, amin semmi említésre méltó nem történt. Leszámítva talán a nagydarab négert, akinek most már egész biztos, hogy tetszem, mert valahányszor elment mellettem megbökött. Gyerekes, de tényleg. Délután P elment a függönyért amit elvileg méretre igazítottak, azonban ferde lett, az egyik oldalon 1cm volt a függöny és az ablakpárkány között, a másikon meg hozzáért a párkányhoz. Visszavittük, és még aznapra ígérték, hogy kijavítják a hibát. Megnyugodtunk, elvégre már nagyon kell az a függöny. Amikor elkészült: A két szélén 1 cm az ablakpárkánytól, középen hozzáér.... De már késő volt, nem tudtuk visszavinni.

Csütörtökön a suliban mégegyszer beszéltem mindenkivel a változásról. Senki nem szólt semmit, mindenki okézta a dolgot így jövőhéten már hétfőn megyek. Délután megpróbáltam visszavinni a függönyt, de engem lerázott az ipse. Inkább vettem magamnak a tavaszra való tekintettel egy pár új felsőt, csattokat, karkötőket és nyakláncokat, aztán mikor P megjött együtt vittük vissza a függönyt. Neki visszavették, szombatra állítólag meg lesz - remélhetőleg immáron jól.

Ma pedig felfedeztem, hogy a helyi önkormányzatban is lehet ügyeket intézni. Ez azért fontos, mert eddig mindig a központba mentem, ahova csak eljutni fél óra... Arról nem is beszélve, hogy mindig rengetegen vannak, és órákat kell várni. Itt az egészet oda-visszaúttal együtt tudtam le félóra alatt. Halkan jegyzem meg, hogy az ügyintézés is sokkal barátságosabb volt. Soha többet Stadhuis! Mostantól csak deelgemeente! :)