A szombatot kifelejtettem. Elvileg reggel 8-10 között kell kiszállítani a leveleket... Így persze necces lesz odaérni a magyaroviba, de még nem biztos, hogy felvesznek, és talán rá tudom venni P-t, hogy azokon a hétvégéken vigyen el kocsival. Kocsival ugyanis 20 perc alatt oda lehet érni.
Szóval ott tartottam, hogy a majd 10 perces telefonbeszélgetés alatt alig bírtam valami értelmeset kinyögni. Őszintén szólva este 6 után már úgy voltam vele, hogy ma már nem hívnak... Igazából egész nap úgy gondoltam, hogy ha hívnak, akkor majd csak holnap, szóval lesz időm gondolkodni, hogy mi mondok majd.
Mindegy. Kaptam időpontot, jövőhéten kedden reggel 9:30-kor állásinterjúra megyek hozzájuk. P pedig megígérte, hogy a hétvégén gyakorlunk. Megbeszéljük mit hogyan mondjak, és reméljük hogy azokat kérdéseket fogják feltenni, amiket mi itthon begyakorlunk. Teljesen belepirultam ebbe a gondolatba. Ideges vagyok, egész biztos nem fogok tudni jól aludni. Pedig meg kéne nyugodnom. Ha ez a munka összejön - bár nem sok, mégis extra pénz, az meg sosem árt. Jajj csak tudjak aludni, gondolkodni, megszólalni.
Amúgy szörnyű hollandul telefonálni. Vagy csak én vagyok nagyon béna. Pedig abszolút nincs baj a hallásommal. De komolyan vagy 5x vissza kellett kérdeznem, számomra annyira érthetelen volt a nő. Pedig szépen lassan és érthetően beszélt. Mindegy végül megértettem. Szerintem ő meg röhögött egy sort, a hülye külföldin. Persze csak miután leraktam. Nincs ebben semmi extra, én is dolgoztam Call Centerben és rengeteg idiótával sikerült beszélni. Kibírtam, mert ki kellett bírni, de amint kinyomták feltört az emberből a nevetés. Tulajdonképpen az jó munka volt. A postás munka is jó lesz. Csak kapjam meg. Akarom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése