Unalom a köbön

Gondolom mindenki ismeri az unalom fogalmát. Ha máshonnan nem is, hát hallásból már biztosan.

Ami engem illet, sokáig azt gondoltam, hogy lehetetlen dolog unatkozni. Elvégre annyi minden történik körülöttem, nehogy már ne találjak olyasmit, ami nem köt le. Már pedig mégis van ilyen. A mai napomra ugyanis a látványos unatkozás volt a jellemző.

No, de ne szaladjunk ennyire előre. Nézzük meg, pontosan mi is az, hogy unalom.
A WikiSzótár ezt írja:

unalom (főnév)

Érdeklődés nélküli lelkiállapot. Az a hangulat, érzelmi szint vagy lelkiállapot, amikor valaki nem tudja eldönteni, hogy mit csináljon, és inkább tétlen, pedig képes volna cselekedni. Kedvetlen és határozatlan. Ilyenkor nehéz meggyőzni egy tevékenység jóságáról, nem lehet döntést szerezni tőle. Inkább töpreng a dolgokon, mintsem cselekedne.

Ennek fényében már érthető lehet, hogy unatkoztam. Bizony, a rengeteg tevékenység, és lehetőség közül nem tudtam eldönteni, hogy melyikbe is kezdjek bele. Pedig kellett volna: hollandoznom, takarítanom, állástkeresnem, vásárolnom, ügyeket intéznem, tanmenetet írnom, órát terveznem, stb. Ezek közül azért egy párat kipipálhatok: voltam vásárolni - muszáj volt, mert éhes lettem a nagy unatkozásban - és takarítottam is. Tehát kettő a sokból. Nem túl jó arány.

A nap többi része zenehallgatással, vicces képek nézegetésével és értelmetlen tengődéssel telt el. Megpróbáltam bemagyarázni magamnak, hogy a zenehallgatás, tulajdonképpen hollandozás is, mivel holland dalokat is hallgattam, de lássuk be, ha a napi zenehallgatásnak alig 1%-a van hollandul az igencsak gyatra. Főleg ha rá akarom fogni, hogy nyelvet tanultam.

Az unalom elűzésére már nehezebb megfelelő módszert találni. Az interneten persze azt mondják, hogy a vicces képek nézegetése erre való. Pontosabban ezt próbálják meg elhitetni veled, hiszen ha a keresőbe olyasmiket írsz be, mint "unaloműző" vagy "unalom ellen" hát csupa játékot, meg viccet és ehhez hasonló találatot kapsz.

Jelentem ezek az én esetemben nem értek el semmilyen hatást. Megnéztem, jó volt. De továbbra is unatkoztam.

Ami végül egy megfelelő megoldásnak tűnt, az az volt, hogy elkezdtem gondolatban felírni, mi mennyire fontos. Ez egy ideig lefoglalt, és utána tényleg meg voltam róla győződve, hogy most nekiállok, és megcsinálok mindent, és akkor bizony nem lesz időm unatkozni. Az elhatározás szép volt, csak a megvalósításig nem juttottam el. Hiszen az unalom egy "érdeklődés nélküli lelkiállapot"... amit kellett volna csinálnom, az bizony mind-mind olyasmi, ami egyáltalán nem érdekel. Arról meg már nem is beszéljünk, hogy "inkább tőpreng, mintsem cselekszik". No igen. Ez megvolt.
Szánalmas a hozzáállásom. Az meg még szánalmasabb, hogy már megint megpróbálom megmagyarázni azt, amit nem kéne.

Viszont, amíg ezt a bejegyzést írom, egész biztosan nem unatkozom. Bár továbbra sem azt teszem, amit kéne... Reménykedem, hogy ez némileg segít, hogy megtaláljam az elveszett érdeklődésemet, és ha ma már nem is - tekintve, hogy este 8 is elmúlt - kezdek bele semmibe a teendők közül, talán holnap lesz már némi affinitásom. Ha meg nem, hát kérek valakit, hogy jöjjön és rúgjon seggbe, mert kifogásokat gyártani, már nagyon tudok, itt az ideje, a tettek mezejére lépni.