Tulipánok...

Mert nem tudom, hogy mondjam el, mit érzek,
hagyom, hogy helyettem e virágok beszéljenek.
S mert tudom, virág nyelven nem értesz,
Segítségedre ez a vers lesz:

Csodás szemeid jelképezik e tarka fejek,
sosem láttam még náluk szebbet.
Ezt harsogják ők is hangosan,
ahogy rájuk pillantasz csábosan.

A sárgák mosolyodra hajaznak,
de bárhogy küzdenek, mindig lemaradnak.
Mert mosolyod, mint a napfény,
de az ő sárgájuk, a nyomába sem ér.

A vörös? egy vallomás:
Szeretlek! - ez nem vitás.
Egy kérés: Higgy nekem!
Te kellesz, más senki sem.

S középen a fekete...
Az vagy nekem, TE!
A legdrágább, legritkább kincs,
melyből több a világon nincs.


Apró kis versike, amit amúgy SZJ-s oldalra írtam egy játék kapcsán. Igen, egy fiú vall szerelmet egy lánynak. Nem vagyok nagy vers író, de úgy gondolom, valahol nyomot kell neki hagynom, hogy ha egyszer netántán híres lennék... (úgysem leszek, de reménykedni szabad) akkor megtudja mindenki, hogy nem is vagyok olyan jó :P

Nyelvvizsga

Már lassan két hete, hogy voltam nyelvvizsgázni, de eddig valahogy lusta voltam leírni, hogy mi volt. (Na meg elég sürűk lettek a napok, a szülinapom miatt is)
A nyelvvizsga alapvetően egy érdekes tapasztalat volt számomra.
Az első napon, csütörtökön, írásbeli és szóbeli volt. Az írásbeli kétszer 60 perc hosszú. Mind a két részben egyforma típus feladatok vannak, csak a téma más. Először is van 4 mondat, amit a vizsgázónak kell befejezni, úgy, hogy az értelmes és nyelvtanilag is helyes legyen. Az 5. feladat kicsit hosszabb összefüggő szövegalkotást igényel. Itt már megadnak más szempontot is, nem csak az értelem és a nyelvtan számít. Az egyik témám egy összefogalaló írása, egy nyaralóhelyről volt. (Leírni, miért választottam, miért tetszett, miért nem tetszett, és hogy ajánlom-e másoknak, vagy sem. Meg kellett nevezni pár szolgáltatást is, szóval kellett hozzá képzelő erő). A másik feladatnál képek alapján kellett szöveget alkotni. Itt nyilván a nyelvezet is nagyon fontos volt (kollégáknak kellett beszámolni, az új protolkollról), valamint, külön felhívták a figyelmet, hogy minden egyes képről írni kell.
A 6. feladat a leghosszabb, itt 100-150 szót kell írni, és itt már tényleg mindenre oda kell figyelni. Az első téma egy újságban lévő cikkre válasz volt. Amelyben arról kellett nyilatkozni, hogy miért értek egyet azzal, hogy az önkormányzatnak az iskolákba és egyéb közhasznú szervezetekbe több pénzt kéne fektetnie.
A másik feladat pedig egy panasz levél, amiért le akarják bontani az épületetkomplexet, ahol lakást bérlek (62 másik családdal együtt), és hogy miért nem elfogadható kompenzációnak, hogy az épület együttes helyére épülő 12 villa egyikét megvásárolhatom.

A szóbeli szerintem nagyon nehéz volt. Idegesítő egyszerre másik 20 embert hallgatni, márpedig ez történik. Egy füllhallgatóval és mikrofonnal ül az ember egy számítógéppel szemben. A füllhallgatóban jön az utasítás, a mikrofonba pedig a válaszokat kell adni. Ideges is voltam, de nagyon. Szóval szerintem ez a rész sikerült a legrosszabbul, de majd még kiderül.

Másnap volt az "olvasás", ami szövegértés és a "hallgatás" ami meg beszédértés inkább. Ezek annyira nem tűntek nehéznek. Az olvasásnál 8 szöveghez kaptunk 41 kérdést, és 100 percet, hogy megoldjuk. Egy szöveg kb 1 A/4-es oldal hosszúságú volt, és 5-6 kérdés tartozott minden szöveghez. A szövegek közül 4-et nehezebbnek, 4-et könnyebbnek éreztem, de persze nem tudom, hogy valóban értettem-e vagy csak azt gondoltam, hogy értem.
A hallgatás szintén füllhallgtóval történt, és itt kifejezetten örültem ennek. 6 szöveg volt, minden második után kaptunk pár percet, hogy szellőztethessük a fülünket. A szövegek itt is nagyon egyszerűnek tűntek.
Eredmény csak 5 (vagyis most már csak 3) hét múlva lesznek. Addig várni kell...

A nyelvvizsga szüneteiben megismertem pár nagyon kedves hölgyet, az egyikük még ráadásul magyar is. Vizsga után mindkét nap elmentünk meginni egy-egy pohár kávét/bort/narancslét, kinek mihez volt kedve.

Alapvetően jól éreztem magam. Az eredmény miatt akkor kicsit aggódtam, most már nem érdekel....

Texel

Pénteken arra jöttem haza, hogy az asztalon egy kis gyertya ég, alatta meg egy levél, rajta a nevemmel. P írta. Az üzenet egyszerű volt, pakoljak össze, mert másnap miután végeztem a munkával elutazunk, hogy a hétvégét (legalábbis a szombatot meg a vasárnapot) valahol egészen máshol töltsük.

Rögtön tudtam, hova megyünk. Texel. Neki a kedvenc helye, nekem egy hely, ahova azóta szeretnék elmenni, hogy először megemlítette.

Texel a legdélebbi sziget, fent északon. Az oda út valamivel több mint 2 óra volt, de igazán nem bántam. Gyönyörű tenger, homokdűnék, bárányok, lovak, természet mindenütt. Sokat sétáltunk, és a tengerparton egy kis vendéglőben vacsoráztunk. Persze fújt a szél, és nem volt strand idő. A lényeg azonban nem is ez volt. Fantasztikus délután volt, rengeteg fotó készült (fb-n fent vannak), és jól éreztük magunkat.

Tegnap egy nagyon érdekes helyen kezdtük a reggelt. A lényeg, hogy a szigetnek egy kis részét rendszeresen elönti a tenger, de aztán, ahogy jobb lesz az idő, szépen visszahúzódik. Mint kis patak csordogált befelé, és nagyon szép volt.

Délután fókákat néztünk, és ismét meg kellett állapítanom, hogy a fókák rendkívül aranyos állatok, még akkor is ha harapnak.

Órákig tudnék áradozni erről, de akkor is csak azt tudnám elmondani, hogy jó volt. Ennél többet pedig igazán nem kell tudnia senkinek sem.

Most tervezzük, hogy nyáron egy hosszabb látogatást teszünk oda. Csak azt kell elintéznem, hogy én is szabad legyek akkor.

Nyelvlecke

Valahogy ingerenciám támadt, hogy ezt megosszam másokkal is. Az tetszik benne, hogy ha akarnám sem tudnám lefordítani, de még csak elmagyarázni sem, a sok apró kis árnyalatot. Persze biztos van ilyen más nyelvekben is, de azért nem hiszem, hogy ennyi...

Gyimóthy Gábor, Firenze 1984. X. 12.


Nyelvlecke



Egyik olaszóra sodrán,

Ím a kérdés felmerült:

Hogy milyen nyelv ez a magyar,

Európába hogy került?



Elmeséltem, ahogy tudtam,

Mire képes a magyar.

Elmondtam, hogy sok, sok rag van,

S hogy némelyik mit takar,



És a szókincsben mi rejlik,

A rengeteg árnyalat,

Példaként vegyük csak itt:

Ember, állat hogy halad?



Elmondtam, hogy mikor járunk,

Mikor mondom, hogy megyek.

Részeg, hogy dülöngél nálunk,

S milyen, ha csak lépdelek.



Miért mondom, hogy botorkál

Gyalogol, vagy kódorog,

S a sétáló szerelmes pár,

Miért éppen andalog?



A vaddisznó, hogy ha rohan,

Nem üget, de csörtet – és

Bár alakra majdnem olyan

Miért más a törtetés?



Mondtam volna még azt is hát,

Aki fut, miért nem lohol?

Miért nem vág, ki mezőn átvág,

De tán vágtat valahol.



Aki tipeg, miért nem libeg,

S ez épp úgy nem lebegés, --

Minthogy nem csak sánta biceg,

S hebegés nem rebegés!



Mit tesz a ló, ha poroszkál,

Vagy pedig, ha vágtázik?

És a kuvasz, ha somfordál,

Avagy akár bóklászik.



Lábát szedi, a ki kitér,

A riadt őz elszökell.

Nem ront be az, aki betér . . .

Más nyelven, hogy mondjam el?



Jó lett volna szemléltetni,

Botladozó, mint halad,

Avagy milyen őgyelegni?

Egy szó – egy kép – egy zamat!



Aki „slattyog”, miért nem „lófrál”?

Száguldó hová szalad?

Ki vánszorog, miért nem kószál?

S aki kullog, hol marad?



Bandukoló miért nem baktat?

És ha motyog, mit kotyog,

Aki koslat, avagy kaptat,

Avagy császkál és totyog?



Nem csak árnyék, aki suhan,

S nem csak a jármű robog,

Nem csak az áradat rohan,

S nem csak a kocsi kocog.



Aki cselleng, nem csatangol,

Ki „beslisszol” elinal,

Nem „battyog” az, ki bitangol,

Ha mégis: a mese csal!



Hogy a kutya lopakodik,

Sompolyog, majd meglapul,

S ha ráförmedsz, elkotródik.

Hogy mondjam ezt olaszul?



Másik, erre settenkedik,

Sündörög, majd elterül.

Ráripakodsz, elódalog,

Hogy mondjam ezt németül?



Egy csavargó itt kóborol,

Lézeng, ődöng, csavarog,

Lődörög, majd elvándorol,

S többé már nem zavarog.



Ám egy másik itt tekereg,

-- Elárulja kósza nesz –

Itt kóvályog, itt ténfereg. . .

Franciául, hogy van ez?



S hogy a tömeg miért özönlik,

Mikor tódul, vagy vonul,

Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,

Hogy mondjam ezt angolul?



Aki surran, miért nem oson,

Vagy miért nem lépeget?

Mindezt csak magyarul tudom,

S tán csak magyarul lehet. . .!

Hétköznapok

Azt hiszem senkinek sem mondok újat, ha azt mondom, azért nem írtam, mert nem volt miről panaszkodni...

A helyzet ugyanis az, hogy ha az élet szép, és minden kerek egész, akkor az ember - én legalábbis - nem érzem szükségét annak, hogy kiöntsem a lelkem a világnak. Hogy akkor most miért írok? Sejthető nem? A szép, megszokott hétköznapoknak betett valami. No de ne szaladjunk ennyire előre.

A postával szerintem egész jól meg vagyok. Remélem nem közlik a jövőhéten, hogy nem kellek tovább, mert ami engem illet én élvezem a munkát. Hihetetlen de tényleg így van, és a legjobb, hogy legutóbb még az utrechti sulival is össze tudtam kombinálni. Igaz meg kellett kérnem P-t hogy vigyen ki a vonat állomásra, ami miatt ő kicsit húzta a száját, de szerintem teljesen feleslegesen. Én gond nélkül odaértem és jött velem egy nagyon kedves barátnőm és kollégám K, aki reményeim szerint jól érezte magát, én nagyon hálás vagyok neki, amiért segített a Húsvéti óra megtartásában. Végül a felét sem csináltam meg annak, amit kitalálam, és fele annyira sem volt szervezett a dolog, mint szerettem volna. De ez mindig így van, szóval nem lepődtem meg.

Voltunk P barátainál is. Az egyik pár R&R Biezelmortel-be költözött, ami egy nagyon kis település, és mindenkinek nagyon nagy háza van arrafelé. Többek közt R&R-nek is. A házuk szerintem már túl nagy, de P szerint nem létezik túl nagy ház. Mindegy. Ott egész nap hollandul beszéltem, és viszonylag jól értettem mindent, összességében elégedett voltam, és még jól is éreztük magunkat. Éjfél utánig maradtunk.

A másik pár M&? (nem emlékszem, hogy hívták a lányt, szörnyű!) Ők házasok, és február 20-án született babájuk. Veerle névre keresztelték, ami biztos nagyon szép, nekem inkább fura. Mindig a madár toll jut róla eszembe, mert az veer. Tőlünk elég messze Helmondban laknak, és elég hosszú volt az út odáig. Nem sokat időztünk csak 2 órát, mert a baba étkezési és alvási szokásaihoz kellett nekünk is alkalmazkodni. Ott is hollandul ment minden, de én nem értettem annyira. Gyorsan is beszéltek és kevésbé szépen, de nem szóltam, inkább csak bólogattam.

És akkor térjünk rá, a "bajra". Én az elmúlt hetekben teljesen megnyugodva üldögéltem itthon, hogy van elég munkám, keresek elég pénzt, tudok félretenni. Pár napja azonban P-nél kitört a vásárlási láz, és tegnap már megint az volt a baj, hogy nem heti 40 órában dolgozom, ilyen-olyan fizetésért. Próbáltam neki magyarázni, hogy én nem is akarom ezt, ő pedig próbálta megmagyarázni, hogy nem fogom fel, hogy így nem tudjuk felépíteni a jövőnket... Én értettem, amit mondott, csak nem adok neki igazat. A jövő építéshez az első lépés az lenne, hogy megértse ő is, én mit szeretnék, és hogyan. El kéne fogadnia, hogy nekem beletelik még egy-két évbe, míg el tudok kezdeni jövőt építeni ebben az országban. Ezt azonban nem tudja felfogni, és én belefáradtam abba, hogy újra és újra elmagyarázzam ezt. Főleg azért, mert ő állítja, ezek mind csak kifogások.

Ma tehát megint neki álltam a munkakeresésnek. (Ez nálam azt jelenti, hogy megnézek pár weboldalt, és a munkakínálatukat, amiből semmi sem olyan, amit szerény véleményem szerint el tudnék végezni, vagy szívesen csinálnék, majd kb 1 óra után, mint aki jól végezte dolgát, abba is hagyom) P szerint heti 20 órát kéne ezzel foglalkoznom, mert heti 20 órát dolgozom jelenleg. A kettő együtt 40 óra, és akkor átérzem majd, mit jelent dolgozni.

Ma reggel kerestem kb 40 percig munkát. Majd kb ugyanennyit töltöttem azzal, hogy google-barátom segítségével hollandra fordítsam az önéletrajzomat. Lusta vagyok. És kedvem sincs az egészhez. A kis hang a fejemben folyton azt kántálja, hogy: "Nekem van munkám". Azzal az aprócska ténnyel, hogy augusztus után nem lesz európai iskola - mármint én nem fogok kelleni nekik - vagy hogy a gyerekmegőrzés is szünetelni fog a nyáron, meg egyszerűen nem foglalkozom.

Rosszul csinálom tudom. De motivációt továbbra sem találtam. P módszere - az én cseszegetésem - pedig, bár ő ezt szintén képtelen felfogni, szintén nem a várt hatást hozza. Sőt, ha lehet akkor csak mégjobban elveszi a kedvem. Mégis, azt hiszem, napi 1-2 órát meg tudom erőltetni magam. Többet nem. Akkor sem, ha szerinte ez kevés. Nekem, már ez is sok.

Nyugalom és béke, aztán reccs!

Az elmúlt napok tökéletes nyugalomban teltek. Na jó, nem pont így, de viszonylagos nyugalomban. Szombaton egy fiatal fiúval együtt vittem ki a postát, és elég sok volt. Későn végeztünk és P eléggé rossz hangulatba került emiatt, nem értette, hogyha 10:30-kor kezdek, miért csak délután fél 3-kor érek haza. Azért sikerült megnyugtatni, és végül kellemesen telt a nap hátralevő része.

Először vezetni mentünk. Ez azt jelenti, hogy elmentünk egy közeli kevésbé forgalmas (értsd: forgalom 0) helyre, hogy én gyakorlojam a vezetést. Mondanom sem kell, hogy teljes pánikban voltam. Rettentően félek az autóktól - no nem attól, amiben én ülök, hanem a többitől. Az azért elég megnyugtató volt, hogy egy autóval sem találkoztunk. Gyakroltunk, de csak nagyon egyszerű dolgokat - például elindulni, úgy hogy csak a kuplungot engedem fel, és nem adok mellé gázt. Aztán főként egyesben meg kettesben köröztünk 30-cal, de alapvetően nagyon elégedett voltam magammal. Tőlem ez nagy teljesítmény, még akkor is, ha mindenki másnak tök alapnak számít az ilyesmi

Vezetés után a Bergse Bos-ba mentünk sétálni egy órácskát. Kicsit elment az idő előtte a gyakorlással, így eléggé hűvös lett, és a végére igencsak fázós lett a hangulat, de megérte. Vacsorát egy snackbar-ból szereztünk P ugyanis sültkrumplira vágyott.

A vasárnap a szombathoz hasonlóan telt. Először vezetés - már 3-masig jutottunk, és egy kicsit mentem 50-nel is, de az az ért ijesztő volt, egyelőre a biztonságos az a 2-esben 30-cal. De nem baj, lesz ez még így se! Remélem. Vezetés után megint Bergse Bos. Melegebb volt, korábban is értünk oda - ebédleni is egy ottani étteremben ettünk - és sok-sok séta! Fantasztikus volt, és még skót szarvasmarhákat is láttunk - legalábbis azt hiszem magyarul ez a nevük. Hollandul: Schotse runderen. Nagyon szép állatok, és szabadon "rohangálnak" szóval nem árt az óvatosság, de igazán megérte. Ha valaki Rotterdam környékén jár, és szeretne kicsit természetben lenni, kikapcsolódni, ez mindenképpen egy jó hely, csak ajánlani tudom.

A hétfő az szokás szerint korán indult Bergenben. Imádok odajárni, szeretem az órákat, amiket E-nek tartok, már csak azért is, mert egy tüneményes kislány. Hétfőn kokárdát készítettünk színespapírból, aztán le is rajzoltuk, meg persze tanultunk vitézes verseket. Délután A-ra és S-re kellett vigyáznom, estére kellemesen fáradt voltam.

Kedden vittem ki először egyedül postát. Nem volt vele semmi gond, leszámítva, hogy elfelejtettem két táskát magammal vinni... erre persze csak akkor jöttem rá, amikor 3 utca után elfogytak a levelek. De még akkor sem voltam teljesen biztos a dologban. Még jó, hogy visszamentem ellenőrizni! Végül 3 órát vett igénybe a dolog, de szerencsére így is volt időm hazajönni, és megebédelni, mielőtt elmentem A-ért és S-ért. Rájuk amúgy elég sokat kellett várnom az iskolánál, mert S-nek termet kellett takarítania, és szerintem nála lassabb kisfiú a világon nem létezik, de azért édes. Megvártuk, aztán ő kiment játszani a barátjával, én főzni kezdtem, A meg ott maradt velem beszélgetni. Ez valami új szokása, szerintem kamaszodik, de nem baj, legalább én sem unatkozom.

Közben P-vel továbbra is minden szép és jó volt. Esténként együtt ettünk, TV-ztünk és még masszázs is jutott - igaz neki több, mint nekem, de hát én még fiatal vagyok. Ő már nem, volt fogorvosnál, és kiderült, hogy bizony már "idős" ezért érzékenyebbek a fogai. A fogász Sensodyne-t javasolt, természetesen abból is a legdrágábbikat, elvileg ha ezt használja nem fognak fájni a fogai. Remélem úgy lesz, mert ha nem meg fog ütni a guta, hogy ennyi pénzt kiadok fogkrémre, és semmi.

Tegnap kevés posta volt. Csak egy zsák. Nagyon nyugodtan mentem körbe, és 1 óra 25 perc alatt végeztem. Elégedett voltam magammal, és úgy éreztem bevásrlás után megérdemlek egy kis pihenést. Olvastam, gumicukrot ettem - amit amúgy böjti fogadlamam szerint nem szabadna - majd nekiálltam írni frpg-n a hiányzásaimat. A nap végére 8 hszt írtam. Ismét elégedett voltam, és örültem. Aztán jött a reccs. P vacsora után elkezdte a szokásos válság sztorit, meg a heti 40 óra munkát. Most heti 22órában tevékenykedem. Értem hogy mire gondol, de vajon ő érti-e,hogy én most tanítok, kevés óraszámban, de ezt legalább szeretem, és emellé illesztgetem be a többi dolgot. A tanítást nem fogom feladni (legalábbis az EU-s sulit biztosan nem, hamár a magyar ovit otthagytam!!!)- ebből kifolyólag nem is jöhet szóba semmi sem 40 órába. Én balga már azt hittem, a postával kielégítem az igényeit. Az enyéimet kielégíti a munka. Még nem tudom mennyi lesz a fizetésem, de az eddigi fizetésem is elég volt - sőt még maradt is belőle mindig - épp ezért nem érzem még mindig, hogy többet kéne keresnem. Tudok félretenni, ha nem is sokat, véleményem szerint eleget. Addig legalábbis eleget, amíg el nem jön az idő, hogy tényleg csak azzal foglalkozzam, ami érdekel.

Ma 3 zsák postám volt. 2 óra alatt végeztem, nagyon elégedett vagyok. Odakint gyönyörűen süt a nap, úgyhogy egész biztos a parkban töltöm a nap hátralévő részét. Nem nem érdekel, hogy munkát kéne keresnem. Majd keresek akkor, ha egy hónap múlva elküldenek a postától, vagy majd akkor, amikor esik az eső. Ma csak élvezni akarom a napfényt, még akkor is ha P-nek ez nem fog tetszeni!

Az első nap

Tegnap megvolt az első munkanapom. Természetesen egy kicsit még mindig idegeskedtem az előző nap miatt, de azért már sokkal nyugodtabb voltam, mint korábban. Egy idősebb és tapasztaltabb kollégával együtt mentem ki a terepre. A férfit amúgy pont úgy hívják, mint P apját, így egyszerű volt megjegyezni a nevét. Még szerencse, elégggé hadilábon állok a holland nevekkel.

No, de eltértem a tárgytól... H-val közösen mentünk és nagyon kedvesen elmondott mindent, amit tudni kellett. egész sokat beszéltünk. Ez azért is jó, mert így egész biztos, hogy fejlődik a nyelvtudásom.

A körzetem pont a lakásunktól két utcányira kezdődik, és pont a jobbik környék. Igazán nem lehet okom panaszra. Ketten viszonylag gyorsan végeztünk, bár be kell vallanom nem végeztem igazán jó munkát. Egy helyen például annyira belelendültem a dologba, hogy nem figyeltem a házszámokat, csak dobáltam be a leveleket, így egy pár levelet 7 helyett az 5-be dobtam be. Persze megint mákom volt, az 5-ben pont otthon voltak, és amikor elkezdtem integentni a hölgynek, hogy ugyan jöjjön már ki, akkor készségesen segített, és még azt is mondta a végén, hogy nincs semmi baj. Bár valószínűleg tartom, hogy utólag sokáig nevettek rajtam a barátnőjével, de ez már igazán mellékes.

H ezalatt egy másik utcában osztotta ki a leveleket, én pedig nem dicsekedtem el a kis incidenssel, így azt hiszik, tökéletesen jól csináltam mindent. Ma már sokkal jobban oda fogok figyelni. Nem lenne jó, ha ilyen hülyeség miatt veszíteném el, az első, igazi, holland munkámat.

Túl szép volt...

Az eslő öröm, ami azzal járt, hogy találtam munkát - nevezetesen postás leszek - tegnap, mint egy gonosz kis pillangó tova szállt. Az egész túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. A probléma azzal kezdődött, hogy kiderült 11-kor kell kezdeni. Upsz. A szombati napomnak máris lőttek, és a szerdai gyerekmegőrzés sem lesz éppen egyszerű. De akkor most mit csináljak?

Jártak a fogaskerekek a fejemben, de az egyetlen dolog, amire jutottam, hogy az ész bizony bajjal jár, ha meg nincs az még többel. Miért hittem én, hogy 8-tól van a munka? Miért gondoltam, hogy mindössze csak 10-11-ig? Én vagyok hülye, vagy mi történt?

P kiabált, toporzékolt, és nem értette. A baj az volt, hogy én sem. Megoldást sem láttam semmit. "Hívd fel őket, kérdezd meg, hogy mi történt?" Nem akartam. Nagyon nem. Az egész kezdett írtóra kínossá válni. Végül fél óra bőgés után - ezt én produkáltam, és magam sem tudnám megmagyarázni, hogy pontosan miért is tettem - felhívtam a férfit, M-et, hogy miért hittem én, hogy 8-tól van a munka. Mondta, hogy ő nem tudja, de ne telefonon beszéljük meg, menjek be ma reggel.

Mondanom sem kell, hogy nagyon nyugtalanul aludtam és az egész reggelt ebben a nyugtalan állapotomban töltöttem. (Az egész reggel, az 8-ig értendő, amikor is a találkozóm volt M-mel, és amúgy is csak 6-kor keltem fel. Aztán 7:15ig feküdtem az ágyba és próbáltam magam megnyugtatni, siekrtelenül.) A nyugtalanság nem volt alaptalan. A félreértések sorának a tegnap megtudott információkkal még nem lett vége. Kiderült, hogy nagy valószínűséggel nem lehet a munkát amúgy sem du. 3 óra előtt befejezni. Ez azt jelenti, hogy a gyerekmegőrzésnek mindennapra lőttek. Teljes pánik nálam, már ott voltunk, hogy akkor viszlát, és nincs szerződés. Csakhogy az erkölcsi bizonyítványt már megkértem, mert azt mondták, azt még a munka kezdés előtt meg kell kérni. Ez 30,05€. Ha nem dolgozom, természetesen nem térítik vissza. M és a kollégái, nagyon segítőkészek voltak. Keresték a megoldást, és végül úgy látszik, találtunk egyet. Kevesebb órában - kevesebb fizetésért - de végül mégiscsak úgy látszik tudnak alkalmazni. Úgy, hogy a gyerekeket is fel tudom szedni az iskolából. Úgy, hogy a szombatnak továbbra is lőttek.

A szívem szakad meg, ha a szombatra gondolok. Nem mintha olyan szuperjó órákat tartottam volna a magyar iskolában, de mégis csak valami olyat csináltam, amit szeretek. Az egyetlen dolog, ami vígasztal, hogy az európai iskolát nem kell feladnom. Hétfőn továbbra sincs posta.

Tudom, hogy én voltam felelőtlen. Nem jártam utána kellőképpen a dolgoknak. Mégcsak nem is nagyon foglalkoztam vele. Annyira biztos voltam abban, hogy ez így tökéletesen fog passzolni mindennel... (Persze nem volt teljeskörű a tájékoztatás, de néma gyereknek anyja sem érti a szavát - én sem kérdeztem eleget.)

Most már nem tudom visszacsinálni. Örülnöm kell a ténynek, hogy már van két bejelentett részmunkaidős munkám. Ez a második, a posta nem fizet olyan jól, de lényegtelen. Mint tudjuk nem ez számít. Nekem munka kell. Minél több bejelentett munkaidővel.

Egy hónap. Ennyi a próbaidő. Áprilisban még simán mondhatják, hogy nem kellek nekik. Ennyi macera után, amit okoztam nekik, nem is csodálnám, ha megtennék. De mostantól nagyon fogok igyekezni, hogy ez ne történhessen meg.

Azért valahol vicces a dolog. Mindig azt gondoltam, hogy azok, akik túl sokat gondolkodnak mindig újabb és újabb problémákat állítanak fel maguknak és ezzek a saját életüket, boldogságukat akadályozzák. Most pedig azzal kellett szembesülnöm, hogy az eddig tökéletesnek hitt módszerem - sódródni az árral - pont olyan problémákat szül, sőt talán még többet is.

Itt az ideje felnőni, és belátni, néha nem árt használni az eszemet is. Vagy ha mást nem legalább a helyét. Így elkerülhetem azt, hogy olyan álmokat dédelgessek, mint amilyen ez is volt. Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

Postás leszek, meg mi fene...

A nagy para után, hogy jajj most mi lesz, azt kell mondjam, igazán röhejesen egyszerű volt a dolog. No de ne szaladjunk ennyire előre. A hétvége viszonylag nyugodtan telt, hála a tudatnak, hogy állásinterjúra megyek. P-vel kisebb nehézségek árán összeírtuk, mi az amire esetlegesen szükségem lehet. Hétfőn V-nél nyomtattam ki az önéletrajzomat, amitől P megint kiakadt, de elmondtam neki, hogy alapból röhejnek tartom, hogy van nyomtatónk, de nem tudunk nyomtatni már fél éve, mert kifogyott. Szerencsére aztán nem lett olyan nagy gond, és a hétfő viszonylag nyugodtan telt el. Voltam gyerekcsőszködni, de abban abszolút nem volt semmi nehéz, csak vacsorát kellett csinálnom, egyébként meg a DS-en játszottunk A-val és S-sel. Ezt még én is igazán élveztem.

Éjjel nem nagyon aludtam, de ezt talán nem olyan meglepő. P kedves volt és felajnálotta, hogy elvisz, sőt meg is vár. Igazán örültem neki, pedig akkor még nem is tudtam, mekkora szükségem lesz erre.

Az "interjú" simán zajlott. Semmi extra nem történt, amiket P-vel összeírtunk a hétvégén azokra egyáltalán nem volt szükségem. Körülbelül 3 mondatot mondtam magamról, és már kérdezték is, hogy hány napot szeretnék dologzni egy héten. Én meg persze rávágtam, hogy 5-öt. Ez a végén 12 óra, amit nem tudok hogy jön össze, de majd kiderül.
Persze nem volt teljesen zökkenőmentes a dolog, mert mint kiderült nem lehet a napokat megválasztani, így veszélybe került, a csütörtöki tanításom. Az interjút végző bácsi nagyon kedves volt, még az iskola telefonszámát is megkereste nekem az interneten. Más tészta, hogy az iskolában nem tudtam elérni senkit sem. Végül azt mondtam a bácsinak, hogy elintéztem, és nem gond, tudok menni a suliba hétfőn- ami a postán szabadnap - és aláírtam a szerződést. Közben meg bőszen imádkoztam, hogy tényleg meg lehessen oldani a dolgot.
Ezzel persze jól elment az idő, és nekem 11-től megint A-ra és S-re kellett vigyáznom. Épp ezért volt nagyon jó, hogy P elvitt. Kocsival még haza tudtunk rohanni, és pontban 11-kor szálltam ki a kocsiból A-ék háza előtt.

Megint játszottunk, ezúttal valami kártyajátékkal, ami igazán érdekes volt. 4 egyforma kategóriájú lapot kell összegyűjteni, és az nyer, akinek a legtöbb kategória van meg a végén. Ami külön érdekessé tette számomra a játékot, hogy az egyik kategória a "kaki-poep" volt. Tényleg. Ezen belül pedig olyan lapokat kellett összegyűjteni, mint például a hasmenés-diarree és a szorulás-constipatie... De legalább tanultam pár új holland szót. Talán ha orvoshoz megyek jól fog jönni. Kellett egy keveset takarítanom, és főznöm is, de ez már igazán mellékes volt.

Még aznap este írtam az iskolának a csütörtököt illetően és szerencsére hamar kaptam választ. Minden oké. Hurrá. Megmegenkültem.

Szerdán holland órám volt, amin semmi említésre méltó nem történt. Leszámítva talán a nagydarab négert, akinek most már egész biztos, hogy tetszem, mert valahányszor elment mellettem megbökött. Gyerekes, de tényleg. Délután P elment a függönyért amit elvileg méretre igazítottak, azonban ferde lett, az egyik oldalon 1cm volt a függöny és az ablakpárkány között, a másikon meg hozzáért a párkányhoz. Visszavittük, és még aznapra ígérték, hogy kijavítják a hibát. Megnyugodtunk, elvégre már nagyon kell az a függöny. Amikor elkészült: A két szélén 1 cm az ablakpárkánytól, középen hozzáér.... De már késő volt, nem tudtuk visszavinni.

Csütörtökön a suliban mégegyszer beszéltem mindenkivel a változásról. Senki nem szólt semmit, mindenki okézta a dolgot így jövőhéten már hétfőn megyek. Délután megpróbáltam visszavinni a függönyt, de engem lerázott az ipse. Inkább vettem magamnak a tavaszra való tekintettel egy pár új felsőt, csattokat, karkötőket és nyakláncokat, aztán mikor P megjött együtt vittük vissza a függönyt. Neki visszavették, szombatra állítólag meg lesz - remélhetőleg immáron jól.

Ma pedig felfedeztem, hogy a helyi önkormányzatban is lehet ügyeket intézni. Ez azért fontos, mert eddig mindig a központba mentem, ahova csak eljutni fél óra... Arról nem is beszélve, hogy mindig rengetegen vannak, és órákat kell várni. Itt az egészet oda-visszaúttal együtt tudtam le félóra alatt. Halkan jegyzem meg, hogy az ügyintézés is sokkal barátságosabb volt. Soha többet Stadhuis! Mostantól csak deelgemeente! :)

Leszek-e postás?

Tegnap este P-vel megint volt egy vitánk, amiért még nincs munkám. A dolognak az lett a vége, hogy én közöltem elmegyek aludni, mert belefáradtam már ebbe a vitázásba. Ő meg nekiállt helyettem keresgélni. Talált is munkát a postánál. Ma reggel kitöltöttem a jelentkezési lapot és most alig negyed órával ezelőtt hívtak. Feltettek pár kérdést, amire persze alig bírtam valami értelmeset kinyögni, és többnyire csak azt mondogattam, hogy "ja, ja, ja" még az a szerencse, hogy el tudtam mondani, hogy csütörtökön reggel bizony dologozom de bármelyik másik nap szívesen megyek.

A szombatot kifelejtettem. Elvileg reggel 8-10 között kell kiszállítani a leveleket... Így persze necces lesz odaérni a magyaroviba, de még nem biztos, hogy felvesznek, és talán rá tudom venni P-t, hogy azokon a hétvégéken vigyen el kocsival. Kocsival ugyanis 20 perc alatt oda lehet érni.

Szóval ott tartottam, hogy a majd 10 perces telefonbeszélgetés alatt alig bírtam valami értelmeset kinyögni. Őszintén szólva este 6 után már úgy voltam vele, hogy ma már nem hívnak... Igazából egész nap úgy gondoltam, hogy ha hívnak, akkor majd csak holnap, szóval lesz időm gondolkodni, hogy mi mondok majd.

Mindegy. Kaptam időpontot, jövőhéten kedden reggel 9:30-kor állásinterjúra megyek hozzájuk. P pedig megígérte, hogy a hétvégén gyakorlunk. Megbeszéljük mit hogyan mondjak, és reméljük hogy azokat kérdéseket fogják feltenni, amiket mi itthon begyakorlunk. Teljesen belepirultam ebbe a gondolatba. Ideges vagyok, egész biztos nem fogok tudni jól aludni. Pedig meg kéne nyugodnom. Ha ez a munka összejön - bár nem sok, mégis extra pénz, az meg sosem árt. Jajj csak tudjak aludni, gondolkodni, megszólalni.

Amúgy szörnyű hollandul telefonálni. Vagy csak én vagyok nagyon béna. Pedig abszolút nincs baj a hallásommal. De komolyan vagy 5x vissza kellett kérdeznem, számomra annyira érthetelen volt a nő. Pedig szépen lassan és érthetően beszélt. Mindegy végül megértettem. Szerintem ő meg röhögött egy sort, a hülye külföldin. Persze csak miután leraktam. Nincs ebben semmi extra, én is dolgoztam Call Centerben és rengeteg idiótával sikerült beszélni. Kibírtam, mert ki kellett bírni, de amint kinyomták feltört az emberből a nevetés. Tulajdonképpen az jó munka volt. A postás munka is jó lesz. Csak kapjam meg. Akarom.

Te légy az utolsó, akit szeretek!

Nem tudom ki, hogy van vele, én gyarkan esek szerelembe egy-egy dallal. Most is ez történt, és bár meg akarom tartani magamnak, hogy csak az enyém legyen, valamilyen módon mégis világgá akarom kürtölni, hogy igen megtaláltam, ez az!

Sokan mondjuk, hogy a zene az életünk, de valójában a többségnek fogalma sincs a zenéről. Én sem tudok róla sokat. Erre sajnos csak akkor jöttem rá, amikor szembesültem azzal, hogy az ember akár egyik napról a másikra is megsüketülhet és elvesztheti azt, ami annyira fontos volt. Fogalmam sincs mit tennék, de minden tiszteletem azoké, akik tovább lépnek és élnek - zene nélkül.

Én szerencsés vagyok. Nekem (még) zenével telis-teli életem van.

A másik dolog, amit mindenki nagyon fontosnak tart az a szerelem. Elcsépelt egy dolog, mégis mindenki keresi, kutatja azt a bizonyost... a nagy Ő-t. Valahányszor szerelmesek leszünk, hinni akarjuk, hogy rábukkantunk, és vége a keresésnek. Én is így vagyok ezzel. Épp ezért szeretném, ha P lenne az utolsó, akit szeretek...

Tegnap este pedig valami csodára bukkantam. Egy olyan dallal találtam magam szemben, amitől eslírtam magam, és még mindig küszködöm a könnyeimmel valahányszor meghallgatom, mégis az ismétlés gombot koptatom a lejátszón.

Valójában semmi extra, és még csak nem is értettem belőle egy szót sem. Koreai. Akik ismernek azoknak nem újdonság, hogy ilyen zenét hallgatok, ahogy talán azt sem, hogy Lee Minho a kedvenc koreai színészem. Nem azért, mert jóképű... Az természetes velejárója a szakmának. Egyszerűen tisztelem. Szerintem rengeteget fejlődött az elmúlt években, és egyre jobb színész lesz belőle. Emellett pedig rengeteget dolgozik, hogy elkápráztassa a rajongóit. Így hát megtanult énekelni, táncolni és már zongorázni is. Megjegyzem utóbbi nem megy olyan jól neki - még.

Szóval a dal, amire bukkantam, az övé. Ő énekli. Egy szót sem értettem belőle (leszámítva, hogy "sarangae" vagyis szeretlek) de mindezek ellenére is, a dallam meg ahogy énekel... Biztos voltam benne, hogy egy gyönyörű szerelmi vallomást hallok. Azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon Min Youngra gondolt-e, amikor énekelt, vagy egy elképzelt nőre. Akkor, még minden bizonyossággal Min Younggal egy pár voltak. Nem tudom mi történt köztük, és hogy tényleg szakítottak-e, de ez nem is lényeges. A dal, amit énekel, nekem minden - amit a szerelemről hinni, és tudni akarok.

Órákat töltöttem azzal, hogy megtaláljam a szöveget, és annak a fordítását, mert érteni akartam. Végül egy korairól-kínaira, és kínairól-angolra fordított verziót találtam. (nem tudom, ez így mennyire hiteles, de máshogy nem megy - még) Aztán megpróbáltam, magyarra átteni a dolgot. Nem tudom visszaadni az eredeti szépségét, de ha valakit érdekel, nyugodtan keressen rá. (Lee Minho - Be my last love)

És akkor jöjjön itt a szöveg, ahogy én értelmeztem. Remélem azért tetszik majd. ^^

Szeretni téged...
Máris boldogabbá tesz
Bár ügyetlen vagyok, és sok a hiányosságom,
Kérlek, (csak egy kicsit) fogadd el a vallomásom

Amikor először láttalak...

Már akkor tudtam, abban a pillanatban
Te vagy az, akire örökre szükségem van.

Amit szívből mondani szeretnék,
Szeretlek. Jobban mint bármi mást, ami az enyém.
Szeretlek. Minden egyes kis részedet.

A szavak, amik a szívem mélyén rejlenek:

Te légy az utolsó, akit szeretek!

Amikor először láttalak...

Már akkor tudtam, abban a pillanatban
Te vagy az, akire örökre szükségem van.

Amit szívből mondani szeretnék,
Szeretlek. Jobban mint bármi mást, ami az enyém.
Szeretlek. Minden egyes kis részedet.

A szavak, amik a szívem mélyén rejlenek:
Te légy az utolsó, akit szeretek!

Unalom a köbön

Gondolom mindenki ismeri az unalom fogalmát. Ha máshonnan nem is, hát hallásból már biztosan.

Ami engem illet, sokáig azt gondoltam, hogy lehetetlen dolog unatkozni. Elvégre annyi minden történik körülöttem, nehogy már ne találjak olyasmit, ami nem köt le. Már pedig mégis van ilyen. A mai napomra ugyanis a látványos unatkozás volt a jellemző.

No, de ne szaladjunk ennyire előre. Nézzük meg, pontosan mi is az, hogy unalom.
A WikiSzótár ezt írja:

unalom (főnév)

Érdeklődés nélküli lelkiállapot. Az a hangulat, érzelmi szint vagy lelkiállapot, amikor valaki nem tudja eldönteni, hogy mit csináljon, és inkább tétlen, pedig képes volna cselekedni. Kedvetlen és határozatlan. Ilyenkor nehéz meggyőzni egy tevékenység jóságáról, nem lehet döntést szerezni tőle. Inkább töpreng a dolgokon, mintsem cselekedne.

Ennek fényében már érthető lehet, hogy unatkoztam. Bizony, a rengeteg tevékenység, és lehetőség közül nem tudtam eldönteni, hogy melyikbe is kezdjek bele. Pedig kellett volna: hollandoznom, takarítanom, állástkeresnem, vásárolnom, ügyeket intéznem, tanmenetet írnom, órát terveznem, stb. Ezek közül azért egy párat kipipálhatok: voltam vásárolni - muszáj volt, mert éhes lettem a nagy unatkozásban - és takarítottam is. Tehát kettő a sokból. Nem túl jó arány.

A nap többi része zenehallgatással, vicces képek nézegetésével és értelmetlen tengődéssel telt el. Megpróbáltam bemagyarázni magamnak, hogy a zenehallgatás, tulajdonképpen hollandozás is, mivel holland dalokat is hallgattam, de lássuk be, ha a napi zenehallgatásnak alig 1%-a van hollandul az igencsak gyatra. Főleg ha rá akarom fogni, hogy nyelvet tanultam.

Az unalom elűzésére már nehezebb megfelelő módszert találni. Az interneten persze azt mondják, hogy a vicces képek nézegetése erre való. Pontosabban ezt próbálják meg elhitetni veled, hiszen ha a keresőbe olyasmiket írsz be, mint "unaloműző" vagy "unalom ellen" hát csupa játékot, meg viccet és ehhez hasonló találatot kapsz.

Jelentem ezek az én esetemben nem értek el semmilyen hatást. Megnéztem, jó volt. De továbbra is unatkoztam.

Ami végül egy megfelelő megoldásnak tűnt, az az volt, hogy elkezdtem gondolatban felírni, mi mennyire fontos. Ez egy ideig lefoglalt, és utána tényleg meg voltam róla győződve, hogy most nekiállok, és megcsinálok mindent, és akkor bizony nem lesz időm unatkozni. Az elhatározás szép volt, csak a megvalósításig nem juttottam el. Hiszen az unalom egy "érdeklődés nélküli lelkiállapot"... amit kellett volna csinálnom, az bizony mind-mind olyasmi, ami egyáltalán nem érdekel. Arról meg már nem is beszéljünk, hogy "inkább tőpreng, mintsem cselekszik". No igen. Ez megvolt.
Szánalmas a hozzáállásom. Az meg még szánalmasabb, hogy már megint megpróbálom megmagyarázni azt, amit nem kéne.

Viszont, amíg ezt a bejegyzést írom, egész biztosan nem unatkozom. Bár továbbra sem azt teszem, amit kéne... Reménykedem, hogy ez némileg segít, hogy megtaláljam az elveszett érdeklődésemet, és ha ma már nem is - tekintve, hogy este 8 is elmúlt - kezdek bele semmibe a teendők közül, talán holnap lesz már némi affinitásom. Ha meg nem, hát kérek valakit, hogy jöjjön és rúgjon seggbe, mert kifogásokat gyártani, már nagyon tudok, itt az ideje, a tettek mezejére lépni.

Hate You

Imádom ezt a számot, nem bírom ki, hogy ne hallgassam... Pont ezért is osztom meg, hátha mást is meg tudok fertőzni....

A szöveget innen másoltam ki.

[CL] 넌 정말 재수없어

널 만날 이유 없어
너 같은 남잔 이세상에 깔렸어
재 재 재 재수없어
단점을 셀 수 없어
참으며 사랑하긴
시간이 너무 아까워

Hate you eheheheheh
I’m fine living without you
I Hate you eheheheheh
I’m fine living without you

[민지] 너와의 기억은
기다린 기억밖에 없어
난 참고 참고 참아도 끝은 없었어
사-사랑한단 한마디가 듣고 싶었어
난 무심한 너의 사랑에

[봄] 난 지쳤어 기분이 더러워
자존심 다 버리고 줬는데 참 서러워
내가 이것밖에 안됐나 난 두려워
사랑이란 두 글자가 이젠 난 무서워
네가 참 우스워

[CL] 넌 정말 재수없어
널 만날 이유 없어
너 같은 남잔 이 세상에 깔렸어
재 재 재 재수없어
단점을 셀 수 없어
참으며 사랑하긴
시간이 너무 아까워
Hate you eheheheheh
I’m fine living without you
I Hate you eheheheheh
I’m fine living without you

[다라] 네네네 입에서 나오는 말은
거짓말이 반 속고 속고
속아도 끝은 없었어
언젠가 너도
너 같은 여잘 만나게 될거야
아파 봐야 그때 넌 내 맘 알거야

[봄] 기분이 더러워
해피 엔딩의 주인공이란 건 없었어
내가 바보처럼 순진했나
더 잘됐어 지금이라도 널 알았으니
떠나겠어 정말 재수없어

[CL] 넌 정말 재수없어
널 만날 이유 없어
너 같은 남잔 이 세상에 깔렸어
재 재 재 재수없어
단점을 셀 수 없어
참으며 사랑하긴
시간이 너무 아까워
Hate you eheheheheh
I’m fine living without you
I Hate you eheheheheh
I’m fine living without you

[민지] 맘이 시원해
[CL] 속이 후련해
[민지] 뼈 속 깊은 곳 까지 네 기억 지워내
[봄] 너무 시원해
[다라] 속이 후련해
[봄] 뼈 속 깊은 곳 까지 네 기억 지워내

[CL] 넌 정말 재수없어
널 만날 이유 없어
너 같은 남잔 이세상에 깔렸어
재 재 재 재수없어
단점을 셀 수 없어
참으며 사랑하긴
시간이 너무 아까워
Hate you eheheheheh
I’m fine living without you
I Hate you eheheheheh
I’m fine living without you


ROMANIZATION

[CL] Nun jungmal jaesoo upsuh
Nul manal iyoo upsuh
Nuh gateun namja ii sesang-eh ggallyuhssuh
Jae jae jae jaesoo upsuh
Danjuhmeul selsoo upsuh
Chameumyuh sarang hagin
Shigani nuhmu akkawuh

Hate you eh eh eh eh eh
I’m fine living without you
Hate you eh eh eh eh eh
I’m fine living without you

[MINJI] Nuhwa-eh gi-uhkeun
Gidarin gi-uhkbakkeh upsuh
Nan chamgo chamgo chamado ggeucheun upsuhsuh
S-saranghandan hanmadi deudgo shipuhsuh
Nan mooshimhan nuh-eh sarang eh

[BOM] Nan jichyuhsuh gibooni duhruhwuh
Jajonshim da burigo jwutneunde cham suhruhwuh
Sarangiran doo geuljaga iijen nan moosuhwuh
Niga cham ooseuwuh

[CL] Nun jungmal jaesoo upsuh
Nul manal iyoo upsuh
Nuh gateun namja ii sesang-eh ggallyuhssuh
Jae jae jae jaesoo upsuh
Danjuhmeul selsoo upsuh
Chameumyuh sarang hagin
Shigani nuhmu akkawuh

Hate you eh eh eh eh eh
I’m fine living without you
Hate you eh eh eh eh eh
I’m fine living without you

[DARA] Ni ni ni ibesuh naoneun maleun
Guhjitmalii ban sokgo sokgo
Sokado ggeuteun upsuhsuh
Onjenga nuhdo
Nuh gateun yuhjal manage dwelguhya

[BOM] Gibooni duhruhwuh
Happy Ending jooingongiran gun upsuhsuh
Naega babochorom soonjinhaetna
Duh jaldwaesseo jigeumirado nul arasseuni
Dduhnagessuh jungmal jaesoo upsuh

[CL] Nun jungmal jaesoo upsuh
Nul manal iyoo upsuh
Nuh gateun namja ii sesang-eh ggallyuhssuh
Jae jae jae jaesoo upsuh
Danjuhmeul selsoo upsuh
Chameumyuh sarang hagin
Shigani nuhmu akkawuh

Hate you eh eh eh eh eh
I’m fine living without you
Hate you eh eh eh eh eh
I’m fine living without you

[MINJI] Mami shiwonhae
[CL] Soki hooryunhae
[MINJI] Bbyuh sok gipeun goht ggaji ni gieok jiwuhnae
[BOM] Mami shiwonhae
[DARA] Soki hooryunhae
[BOM] Bbyuh sok gipeun goht ggaji ni gieok jiwuhnae

[CL] Nun jungmal jaesoo upsuh
Nul manal iyoo upsuh
Nuh gateun namja ii sesang-eh ggallyuhssuh
Jae jae jae jaesoo upsuh
Danjuhmeul selsoo upsuh
Chameumyuh sarang hagin
Shigani nuhmu akkawuh

Hate you eh eh eh eh eh
I’m fine living without you
Hate you eh eh eh eh eh
I’m fine living without you

Romanized by GEE @ ygladies.com

TRANSLATION

[CL] You really suck
I have no reason to see you
This world is filled with guys like you
You s-s-suck
Your flaws are countless
To just put up with it and love you
Is a waste of time

Hate you eh eh eh eh eh
I’m fine living without you
Hate you eh eh eh eh eh
I’m fine living without you

[MINJI] My memories with you
Consist only of memories waiting for you
No matter how much I put up with it, and put up with it, it wouldn’t end
I-I wanted to hear those words, “I love you”
Your unconcerned love
I grew tired of it

[BOM] It feels terrible I threw all my pride away
I’m sad, is this all I’m worth?
I’m worried, now, of the four-letter word, LOVE
I’m scared, you’re hilarious

[CL] You really suck
I have no reason to see you
This world is filled with guys like you
You s-s-suck
Your flaws are countless
To just put up with it and love you
Is a waste of time

Hate you eh eh eh eh eh
I’m fine living without you
Hate you eh eh eh eh eh
I’m fine living without you

[DARA] H-H-Half the words coming out from your mouth are lies
No matter how many times you deceive me and deceive me, it wouldn’t end
Someday you, too
Will meet a girl like you
Once you feel the pain, you’ll know how I feel

[BOM] It feels terrible, there was never such thing as a hero
With a happy ending, Was I too naive like a fool?
It turned out for the better since now I figured you out
I’m going to leave, you really suck

[CL] You really suck
I have no reason to see you
This world is filled with guys like you
You s-s-suck
Your flaws are countless
To just put up with it and love you
Is a waste of time

Hate you eh eh eh eh eh
I’m fine living without you
Hate you eh eh eh eh eh
I’m fine living without you

[MINJI] I feel relieved,
[CL] I feel so much better
[MINJI] Down to the bone I’ve erased every last memory of you
[BOM] I feel relieved
[DARA] I feel so much better
[BOM] Down to the bone I’ve erased every last memory of you

[CL] You really suck
I have no reason to see you
This world is filled with guys like you
You s-s-suck
Your flaws are countless
To just put up with it and love you
Is a waste of time

Hate you eh eh eh eh eh
I’m fine living without you
Hate you eh eh eh eh eh

I’m fine living without you

Kezdet

Hihetetlen, hogy már megint nem azzal foglalkozom, amivel kéne. Persze nem meglepő, hiszen mindig ezt teszem. Most viszont annyira sikerült unatkoznom, hogy neki álltam ennek a blognak. Nem lesz belőle semmi, ahogy az eddigiekből sem. De talán néha jó lesz kiírni magamból a gondolataimat.

Nyilván azt várja a kedves olvasó, hogy majd itt valami értelmeset talál. De nem így lesz. Hiszen az ész bajjal jár... - ha nincs az még többel.

Mindenesetre most, hogy pillanatnyilag sikerült megszüntetnem az unalmat, némileg boldognak érzem magam. Az elkövetkező néhány órát "hasznosan" fogom tölteni, még pedig azzal, hogy ezt a kis blogot javítgatom, szépítgetem, hogy a végén, valami pofája legyen. (Vagy legalábbis elfogadhatóan nézzen ki, mert magamat ismerve, előbb fogok falra mászni, minthogy befejezzem...)

Magamról majd később, és nem is igazán részeletesen, hiszen a bejegyzésekből úgyis kiderül majd minden. (Feltéve, hogy lesznek, de ez már részlet kérdés...)